Nehezen tudnám átadni a tanyasi tavaszt. Mi több, a tanyasi tavaszt egy cseperedő, nyíló, másfél éves gyerekkel.
Ez a gyerek tyúktojást gyűjt a tartóba (miután 8-10 tojás eltörött megtanulta, hogy nem az eldobás és az összekoccantás a feladat) és beviszi a kamrába valamelyik szülőjével, fém ültetőel túrja a földet, alkalomadtán az apjával babot vetnek a lyukakba, szakszerűen locsol a pici, a kicsi és a nagy kannából az ágyásban és szkség szerint a tyúk itatóba, veteményest öntöz slaggal, macskát etet, aztán macskát kerget a fák között (szi-szicc!), hangyákat nézeget (ga!), fát gyűjt (a nedveset nem, csak a szárazat, azzal lehet fűteni ugyebár), be-, ki-, és eltereli a pipiket szükség szerint, hintába kéretőzik megpihenni (hin!), vizet, kaját, cicit kunyerál, kiválasztja a pizsamapulcsiját a szárítókötélről, 10 percet bóklászik kint (félszem-felügyelettel), míg terítjük az asztalt, aztán tágra nyitja az ajtót és bejön vacsorázni: felkéri magát a székébe és kanállal megeszi a paradicsomos csirkét bulgurral.
