Rocket mass heater 2.0

Hogy október 15-én miért kályhát építünk éppen? Mert ez jött a sorban, és bár nyáron logikus lett volna megcsinálni, nálunk a dolgoknak szépen, lassan meg kell érni. A terveknek hetven módosításon át kell menni, míg végül hosszú vajúdás után (ezt már ugye ismerjük máshonnan) megszülethet a gyermek, aki majd felmelegíti az otthonunkat a télen.

Az első magot igazán kis költségvetéssel építettük, tanultunk is belőle sokat. Mint más építők tapasztalatai is alátámasztják, a perlit-vályog anyag hosszú száradás után egy apró nyomásra is képes szanaszét porladni például. Szerencsére a lángok nem nyomják össze a használat során, de az új szerkezet azért tartósabb lesz.

A bontás tehát gyorsan ment, habár nagyobb kosszal és több szellőztetéssel, mint elképzeltük. Erre a régire jobb is, hogy nem bíztunk rá egy egész telet, a február-márciust viszont szépen végig muzsikálta, így nem bánunk semmit. Az új mag viszont már hőálló szigetelőlapokból készült, itt-ott egy kis samottal kiegészítve, saját ragasztójával illesztve, kályhaagyagos perlittel borítva. Részletezni a képeknél van értelme:

A régi mag etető nyílása és hőemelője. Ez itt még a perlites vályogból készült,
és a jobb oldalon mutatta be a pöccint-omlik produkciót.

Ha nem nyúlunk hozzá, azért elment volna még egy darabig :)

Mí-misz a magasból ellenőrzi a munka minden egyes fázisát.

A jobb oldali tátongó lyuk a jövőbeni manifold része, ez az a pont,
ahol a hőemelőből kiáramló levegő a padkába jut. A bal oldalon a két téglával fedett régi,
lefelé tartó kémény látszik és ott épül a kis zsákutca-padka, ami akkor kap csak meleget,
ha a kályha már le van zárva. Mindig annyi parázs van benne, hogy kár lett volna nem kihasználni.
Illetve ettől lesz egy kis búbos-padka beütése, arról nem is beszélve,
hogy pont a játszószőnyeg mellett lehet melegedni rajta :)

Az új mag alapozása. Itt már rendesen le van fedve az előbbi bal oldali, lefelé tartó kémény.
Az alap itt is perlit-vályog, mert 90 centi magas csövet építeni belőle nem a legnyerőbb ötlet,
szigetelésnek viszont kiváló.

Az alapra egy adag kályha-agyag is került, a képen pedig az etetőnyílás
első samottjának lerakását örökítettem meg.

Elől az etetőnyílás (feed tube) látszik, mögötte a burn tunnel alapja,
ami szintén a nagyon könnyű, nagyon masszív szigetelőlapokból készült.

A két vasrúd a hőemelőt (heat riser) hivatott merevíteni. Mikor a hőemelő elkészült kiderült,
hogy annyira masszív, hogy nincs szüksége ilyesfajta támogatásra, de kiszedni már nem fogjuk,
így inkább körbetapasztjuk.

Felemelő.

Elől ismét a feed tube, utána a burn tunnel, tetején a két samottal,
ahonnan a levegő majd felemelkedik ebben n a fenséges oszlopban.

És a gyakorlatilag kész mag:

A kép alján látható manifold még befejezésre vár, ezt négy további tégla fogja elzárni a szobától. 

Lassan begyújtható állapotba hozzuk a kicsikét, a maradék tapasztást, szépítgetést majd ezután abszolváljuk (meg ha készen van a fürdő-rakéta, az idei bálázás és a tetőszigetelés befejezése :D ). Kíváncsi vagyok, hogy a nyárra elkészülünk-e ezekkel az utolsó kis simításokkal.

Tk rozslisztes, zabpelyhes bukta

Mivel Limara kenyerét sütöm már több, mint egy éve, rendszerint először nála keresem azokat a recepteket, amiket még nem sütöttem. A lekváros buktával is így voltam, ráadásul nagyon sorsszerűnek tűnt az egész, mert éppen a romlani készülő házi szilvalekvárral akartam végezni, éppen egy szombaton.

A vastag leves mellé tehát buktáztunk, de a fiúk jobban preferálják az olyan péksütit, amiben van anyag. Az én verzióm tehát így néz ki:

Tk rozslisztes, zabpelyhes bukta

3 dl langyos tej

egy fél élesztő

cukor

fél rész süteményliszt

negyed rész finom zabpehely

negyed rész teljes kiőrlésű rozsliszt

csipet só

1 egész tojás, plusz egy sárgája

5 dkg olvasztott vaj/margarin

A tészta nem lesz annyira légies és buborékos, de nagyon jó állaga lesz. Annyi, hogy a végén azért eltart egy ideig belegyömiszkélni a zsiradékot. A duplájára kelt tésztát vékonyra nyújtottam, és kicsi buktákat formáztam sok lekvárral (mert jobban szeretem az ilyen tészta/töltelék arányt), majd olvaszott vajban megforgattam és jó sűrűn bepréseltem a kicsi tepsibe.
180°C-on 30 perc alatt kész lett.

Karácsony-íz

Korábban a legjobb barátom a konyhamérleg volt. Egyik nap viszont lemerült benne az elem, de az első pánik után kiderült, hogy nincs is olyan nagy szükség rá, mint amekkora helyet kapott a konyhámban.

Rájöttem, hogy néhány száz órányi főzés már mögöttem van (ezt gondolom nem kell bemutatni azoknak, akik gyereket nevelnek:), ennek következtében valódi szükségem már nincs arra, hogy deciket és dekákat méregessek, hanem bölcsebb, ha inkább a kezemre és a szememre hagyatkozom. Úgyhogy innentől én is a jó öreg "palacsintatészta állagú" és "amennyit felvesz" meghatározásokban hiszek, mert lisztenként, tojás méretenként változik, hogy miből mennyi az annyi.

Képriport kommentárral

Kell hozzá egy kis képzelőerő, de a kettőnk között lifegő fekete valami egy vérszomjas macska farka.
A kint nyávogó 6 kisebb közül sikerült kiválasztani, elragadni, és behozni a házba.

Amikor a blw-s gyerek félkómásan tegnapi almát talál a korai konyhaasztalon. 

Mikor megérkezett az ősz, belelendültünk a felújításba.
Először a fürdőt kapta szét két pár dolgos kéz

Cimbik.

Egy laza hajítással távolítja el a zavaró ágakat.. az arcomba.

Sokat látjuk a srácoknak ezt az oldalát. Ez a "dolgoztok? akkor léptünk." figura. 

Azt hallani kell, ahogy gyerekhangon azt mondja a képnek, hogy "kinn" :)

Nyilván megint elcsatangoltak.

A művezető páholyból nézi az előkészületeket.

Ez pedig csak bizonyíték, hogy nem sokat, de valamit én is hozzátettem már az új maghoz :)

Hogy igazán élmény legyen a munka, jött a gyerek is "bú-búj"-ni.

A falazásról is van kép, de az nem olyan erőteljes, mint ez a kőműves kalapácsolás, vésőzéssel kiegészítve.
Szóval ablakot is cseréltünk, így az esti szellő már nem cirógatja a vállamat fürdéskor. A képen viszont látszik egy része annak is, amit a fürdő nem-annyira-szalonképes kinézetéről állítottam. Ha készen lesz (mondjuk tél végére esetleg, talán-talán), akkor megmutatom a mostani állapotot egészben is. Azért csak akkor, hogy majd a szép shiny fal és egyebek tudják ellensúlyozni a ma lehangoló kinézetét :D

Alapsamott-letétel: az új mag.

A jövő hordozó generációja :)

Őszi

A tavalyi tél kihívásai után idén kicsit másfajta feladataink lesznek. Például gyakorolhatjuk majd, hogyan lehet lefoglalni rossz idő esetén zárt térben egy szabadon szocializálódott, erdőjáró kalandort. Ami azt illeti, ahogy ezt leírtam rájöttem, hogy sehogy. Valószínűleg a vastag ruházat és a sok forró tea lesz a megoldás, legalábbis a mai napból kiindulva nem tudom, hogy meddig lehet egy ilyen gyereket a lakásban tartani.

A téli tüzelő összeállításának még nem értünk a végére, ami pedig készen van, szintén igényel még egy kis utómunkát, így végül is a program adott. Hogy ebből mit fogok bírni bálna üzemmódban, az még kérdéses, mert ugyan csak a tél vége felé várható a bővülés, de már most elég nehézkesnek érzem magam. Minden esetre a tűzifáért idén talán már nem kell fizetnünk, ami elég jó érzés. Persze ennek is, mint a legtöbb munkának az ősz kezdetén fogtunk neki, mert a nyár egyszerűen nem a mi évszakunk. Életben tudtunk maradni, de érdemi előrelépés mindig a hűvösebb időszakokban volt.