Tk rozslisztes, zabpelyhes bukta

Mivel Limara kenyerét sütöm már több, mint egy éve, rendszerint először nála keresem azokat a recepteket, amiket még nem sütöttem. A lekváros buktával is így voltam, ráadásul nagyon sorsszerűnek tűnt az egész, mert éppen a romlani készülő házi szilvalekvárral akartam végezni, éppen egy szombaton.

A vastag leves mellé tehát buktáztunk, de a fiúk jobban preferálják az olyan péksütit, amiben van anyag. Az én verzióm tehát így néz ki:

Tk rozslisztes, zabpelyhes bukta

3 dl langyos tej

egy fél élesztő

cukor

fél rész süteményliszt

negyed rész finom zabpehely

negyed rész teljes kiőrlésű rozsliszt

csipet só

1 egész tojás, plusz egy sárgája

5 dkg olvasztott vaj/margarin

A tészta nem lesz annyira légies és buborékos, de nagyon jó állaga lesz. Annyi, hogy a végén azért eltart egy ideig belegyömiszkélni a zsiradékot. A duplájára kelt tésztát vékonyra nyújtottam, és kicsi buktákat formáztam sok lekvárral (mert jobban szeretem az ilyen tészta/töltelék arányt), majd olvaszott vajban megforgattam és jó sűrűn bepréseltem a kicsi tepsibe.
180°C-on 30 perc alatt kész lett.

Karácsony-íz

Korábban a legjobb barátom a konyhamérleg volt. Egyik nap viszont lemerült benne az elem, de az első pánik után kiderült, hogy nincs is olyan nagy szükség rá, mint amekkora helyet kapott a konyhámban.

Rájöttem, hogy néhány száz órányi főzés már mögöttem van (ezt gondolom nem kell bemutatni azoknak, akik gyereket nevelnek:), ennek következtében valódi szükségem már nincs arra, hogy deciket és dekákat méregessek, hanem bölcsebb, ha inkább a kezemre és a szememre hagyatkozom. Úgyhogy innentől én is a jó öreg "palacsintatészta állagú" és "amennyit felvesz" meghatározásokban hiszek, mert lisztenként, tojás méretenként változik, hogy miből mennyi az annyi.