Egy új tavasz

Most két reggel is úgy alakult, hogy egyedül találtam magam az erdőben (vagy ha nem is egyedül, de csendes, nézelődő gyerekkel a mellkasomon), és végtelen hálát éreztem a kicsit még csípős, tavaszi szellőnek, és a reggeli harmatnak, amiért eszembe juttatják, milyen gyönyörű is itt.

Vannak napok, amikor nehezen, vagy egyáltalán nem jutok ki. Valahogy nem visz ki a lábam, elfelhőz a sok benti szélmalomharc. De egyre tudatosabban osztjuk az időnket, egyre jobban szervezzük a feladatainkat, és gyakran sikerül nagy levegőt véve a tennivalók ellenére mégis kilépnem a házból. Olyankor pedig már vissza sem akarok jönni. Érdekes kettősség ez. Látom, a pillanatban, ahogyan bénult vagyok, pedig mozdulnom kellene, csak az első lépések olyan ólom nehezek, mikor kiszabadulok ebből a saját börtönömből, mégis repülök.

Régen ültem le írni, mert visszatartott az a nyugtalanító érzés, hogy be kellene hoznom egy év elmaradását. Mindig egyre többet kellene behoznom. De az elmúlt évet nem tudom pontosan felidézni. Hogy mi történt a házzal, leírhatnám, de számít-e valamit? Talán visszanézni 20 év múlva, hogy mit sikerült abszolválni egy-egy évben? Az az érdekes, hogy állandóan azt érzem, egy helyben topogunk. Közben a valódi változások kívülről nem látszanak.

Ilyen valódi változás a lassan érő, mélyülő új szemlélet. A hónapokig tartó gondolkodás után megvásárolt három mangalica, mert eztán csak saját húst eszünk. Az előrelátás, az előre tervezés, amiről saját tapasztalatunk, hogy elengedhetetlen, így belső motivációnk van csinálni. A rendszerezettség, amit a heti két ovinap jelent, és a tény, hogy végre megléptük, Ábel negyedik hónapja oviba jár.

Mindez nem látszik meg a házon, a falakon, nincsenek még új polcaink, hajópadlónk, tömegkályhánk, hátsó verandánk, teraszunk, rendes kertjeink. Mégis fejlődtünk, nőttünk, és ezt most nem fogom elvitatni. Többek vagyunk, mint egy éve. Ennek a gyarapodásnak a folytatása, hogy idén a materiális környezetünket is átalakítjuk kényelmesebbé, praktikusabbá.

A telek részei

Az imént leírtam, hogy "az erdőben", és ez egy kis magyarázatra szorul, hát íme. A telkünk több részből áll, és a könnyebb tájékozódás érdekében az elmúlt évek során a következő elnevezéseik alakultak ki:

• Ház: az épület, amiben lakunk.
• Tégla: a házunkra merőleges épület, ami vályogból ugyan, de malterrel vakolt, régen konyha, és étkező volt.
• Udvar: az a terület, ahol a házak, melléképület állnak, ahol a kiskert van, és ahonnan egyes macskák csak nagy unszolásra teszik ki a lábukat.
• Erdő: a teleknek az a része, amit az óriási nyarak, juharok, ostorfák, a tölgy, galagonyák, fagyalok, fenyők és a miriádnyi magonc borítanak.
• Viharszeglet: a szőlővel határos, távoli csücsök, ahol a szél szabadon tombolhat.
• Nyúlvány: a telek négyzet alakú részéről nyíló hosszúkás terület, ahol régen birkákat tartottak.