2016 nyara

A fiúk a ház mögött kidöntött fenyőkön dolgoznak ma is, mint az elmúlt egy hétben. Felfűrészelik, ki-ki a maga szerszámával, az ágakból pedig kerítést építenek. Mivel Dodó érkezése óta a pipiket egy jóval kisebb területen kellett tartanunk, a testi épségük érdekében, a lakhelyüket ezzel a toldással tesszük újra lakájossá. Immáron hátul is portyázhatnak, felkutatva az évek óta halmozódó, zsíros talaj lakóit.

Az idei nyár sokkal tevékenyebben telik, mint a tavalyi, legnagyobb meglepetésemre partner ebben mind a két gyerek. Amikor Felícia azt mondta, hogy kettővel nem nehezebb lesz, hanem könnyebb, igencsak kételkedtem. "Ennyi gyerek távlatából hogyan is emlékezhetne erre az első, óriási váltásra." De neki volt igaza ebben is, mint még sok minden másban.
Ábel folyton keresi a tennivalót, így az apjával sokat vannak kint,és ha már egyszer kimentek, Péter mindig talál feladatot. Bori pedig amennyire csak egy kisbaba elősegítheti a benti munkákat, annyira megteszi. Nyugodt, és mindenkinek van egy mosolya, igazán lélekmelengető kis jelenség. Sokat játszik egyedül, ilyenkor jó tervezéssel rendesen lehet haladni.

A falainkat - valószínűleg a legnagyobb jószándékból ugyan, de - cementtel vakolták, ezért nem tud érvényesülni a vályog remek páragazdálkodása. A házban tehát megáll a nedvesség, és a tavalyi fűtés késleltetését a bútoraink egy része megsínylette, így azokból most kipakolok, mindent átmosok, kiszárítunk, napoztatunk. Ha valakinek a dohosság elkerülésére van egy jó két centje, szívesen fogadom.

A fehér falak még mindig nagyon csupaszok (mondtam, hogy nem vagyok egy nagy lakberendező), de idén szeretnék polcokat, akasztókat, új függönyöket.

-------------------------

És itt ért véget nagy hirtelenséggel ez a bejegyzés, talán azért, mert a Borsó felébredt. Minden esetre közzé teszem, hogy ne vesszen el.

Készül, szépül

Kinéztem a fürdő ablakon, kicsit belebámultam a szél lengette nyár csemetékbe, és megint elteltem a "de jó itt lakni érzéssel".

A tavasz elején az állandó program ennek a növendékek uralta területnek a tisztogatása volt, hogy kicsit rendezettebb arculatot kapjon, így Ábel heteken keresztül a "metszegető ollómmal" rótta a köröket a fák között. Most egészen jól lehet közlekedni köztük, mégis megmaradt a zegzugos jellege.

Hátrébb pedig Peti elkezdte a japán akác kupolává alakítását. Egy szép nagy kört megtisztítottunk az ostorfa-, és nyár-kezdeményektől (ez lesz a rönk padok helye), az akácot és a nagyobb nyarakat pedig körben eldöntöttük. Kicsit tartottam tőle, hogy meg tudnak-e majd indulni, mert a döntés kulcs mozzanata, hogy baltával félig át kell vágni a törzset, de ahogy néztem, minden kihajtott, amit Peti a télen és most döntögetett. A növekedésnek induló ágakat pedig az évek folyása fogja összesodorni (na meg én), hogy végül egy élő pihenőhellyé nője ki magát.

Gallykerítést is építettünk, egyrészt a konyhakertnek, mert olyan szép rusztikus, és azt látjuk először, amikor kilépünk a házból, másrészt a jövendőbeli mangalicáknak, mert jó erős is. Persze jó időben a röfik egy másik, elkerített területen fognak szabadon kószálni, de mindkettőnk fejében az volt, hogy kell ól, hát lett ól.

A tavaly elültetett gyümölcsfákból szinte mind kirügyezett a meleg érkeztével, így most van néhány reménybeli meggy-, szilva-, birs-, és eperfánk. Mivel a fügéket sem sikerült teljesen elpusztítani a télen - pedig Dodó igazán, nagyon próbálkozott -, kis szerencsével néhány éven belül fügétől, és a veranda hosszában ültetett szőlőtől zöldellik majd a ház frontja. Hogy addig se legyen azért kopár, néhány virágos ládát tervezek kiakasztani a gerendára, de idén valami trükkös megoldásra lesz szükségem, mert ez a kutya csak azt nem rángatja le, amit nem akar.

Alakul hát. Valami alakul már.

Visszavonhatatlanul tavasz van

Az ősszel elültetett gyümölcsfák kibontották a leveleiket, feléledtek az utolsóként ébredő akácok is, a gesztenye hamarosan megneveli a csodás illatú virágait. Szeretem ezt az időszakot. És szeretem, hogy két gyerekünk van. Persze egy szép, megerősítő szülésélménnyel magam mögött, egy izgalmas, folyton fejlődő, viszonylag kezelhető kétévessel, egy csodás férjjel, egy együttműködő, jó természetű csecsemővel, egy óriási, változatos szórakozást nyújtó teleken könnyű szeretni az életet.

Idén már egy kicsit jobban odafigyelünk a teendőkre, ügyesebben rendszerezünk. Nem szerettem belegondolni, hogy mennyi idő két év. Mennyire sok minden történik addig, amíg megélünk itt két telet, amire megismerjük a telket legalább annyira, hogy nagyjából körvonalazódhasson, hogy minek hol legyen a helye. Most pedig itt tartunk. Mögöttünk van a két tél, épül a mangalica kifutó, emelkednek a kerítések, tojnak a pipik, nyílnak a fák. Vajon milyen lesz még két év múlva?

Pikk-pakk felzárkózás

Most, hogy a fiúk előtt keltem, és még nem akar kikandikálni a nap, arra gondoltam, hogy egy villámgyors, negyedórás catch-up-ot tartok, pontokban.

• lebáláztuk a falat, és most a fürdő új ablakával is olyan nagyon elégedett vagyok, hogy kijelenthetem, nem az első fellángolás miatt örültem neki annyira. Csupa fény minden, télen. Imádom.
• a tetőszigetelés idén elmaradt, illetve nem is az, hanem annak a résmentesítése, de eddig nem volt vészes a dolog. jövő télre azért kicsit meg kell reformálni az előszobát, mert már nekem is elég sok, amennyire szomorúan kinéz.
• a szuper-szigetelt rakéta mag azóta még egyszer cserélve lett az eredeti, klasszikus, uncsi, ám remek hőtömegként (is) funkcionáló samott téglára, ami köré kemence-agyag és perlit kombinációja van döngölve.
• igen, ez azt is jelenti, hogy igazán csak valamikor október végén indult el nálunk a megszakítatlan fűtési szezon.
• igen, ez azt is jelenti, hogy a bútoraink itt-ott megérezték a nagy páraterhelést, mert a konyhai spari fűtött és dolgozott sokat, a szoba pedig hideg volt.
• a kályha azóta csodásan megy, jó meleget ad, és kiderült, hogy egyedül itthon, gyerekkel együtt is életben tartható benne a tűz (még hideg napon is)
• a fürdőszobát már szeptemberben szétkaptuk, de nem leszek meglepve, ha jövő ősszel (huh, idén ősszel) fejezzük be, bár még talán ez is kicsit optimista becslés
• egy kétéves, kommunikatív, együttműködő gyerek mellett néha elfelejtem, hogy egy picike baba még nem ilyen.. de hamarosan úgyis feleleveníti az emlékeimet ez a folyton mozgolódó, érdekes, új kis poronty.
• ennek örömére (többek között) a "háló részt" egészen átrendeztük, így most kicsit jobban elkülönül, és jóval zegzugosabb, ami sok lehetőséget ad a Bóbitának bújócskázásra, visszavonulásra.
• a másik oka a rendezkedésnek a hátsó ajtónk kényszerhasználata volt. történt ugyanis, hogy az első zárja a szintén sok párától az előszobában eltörött. Ez a kérdés azóta megoldódott, és elmondom, hogy elképesztő megkönnyebbülés újra előre kijárni a házból.
• a napok hidegek (kint) és szürkék, de nagyon érdekes, mennyire gyorsan telik ez a tél. Rendszeresen készítünk elő fát (eddig ezzel nem túloztam, én is segítettem, de most már nem feszegetem a határokat), az valahogy megadja a hetek ütemét.
• fát egyébként szerintem tényleg nem veszünk idén. Nem hittem el, amikor Péter az ez irányú terveit vázolta, de hát megint igaza lett.

A nap azóta feljött, a túrógombócom kihűlt, Ábel ébredezik, a lista pedig sosem lehet teljes.