A mindennapokhoz hozzáad az a szeleburdi kölyökkutya is, aki lassan két hónapja költözött hozzánk. Néha rettentően fárasztó, de többnyire azért hálás jószág. Rettentően gyorsan nő és tényleg olyan sok szempontból, mint egy embergyerek. Mindig talál magának valami hajmeresztő elfoglaltságot. Amikor ma Ábel elment mászókásat játszani a rönkpadhoz, Dodó (becses nevén Dorka, de a fiunk revideálta a névválasztást) kezdve azzal, hogy megkergette az összes fellelhető macskát, majd rápróbált századjára is a csirke-kerítésre, folytatta a sort a maradék hársfa tea felhörpölésével - az almát idejében megmentettem.
Friday, August 7, 2015
Szabadon, mint a baromfi
Télen, egy tea mellett jobban esik blogot írni, mint amikor ilyen napfényes, ragyogó minden és állandóan akad valami tennivaló. Persze a legmelegebb napokat mi is inkább csak túlélni szoktuk valahogy, mondjuk a ház előtti fák jótékony árnyékában, medencében pancsikolva. Azért, amikor az energiánk nem az életfunkciók fenntartására megy el, a konyhabútort - egy éve nincs a konyhában mosogató, ilyet! -, a fürdő átalakítást tervezzük, állatokat költöztetünk, hogy megtaláljuk a legoptimálisabb helyet, padkát magasítunk, hamarosan rakéta-magot update-elünk, kerítést, ablakot cserélünk/építünk.
