Kint élni egyébként egyet jelent azzal, hogy sosem unatkozunk. A krétatáblán jelen pillanatban 7 olyan teendő sorakozik, amivel a felesleges perceinket elüthetnénk, ha azok nem lennének túl értékesek egy kis beszélgetéshez. Mert a gyerek kiköltözésünk óta nappal kétszer alszik a nagy ágyban és este/éjjel is szinte mindig van garantált két óránk, amit egymásra vagy valami klassz újításra fordíthatunk. Tegnap például vendégünk volt és hát nehéz megfogni a báját egy ilyen közös éjjeli vacsorának.
A napokban linóleumot fektettünk a lakás jó részére, így Ábel élet- és játszótere nagyságrendekkel megnőtt. Ma például egy órán keresztül rakosgatta a faágakat egyik ládából a másikba (meg a földre nyilván), amit eddig a hideg kövön nem tehetett meg. Nem tudom, hogyan csinálták régen, de sokszor nagyon szívesen tenném le "csak úgy" a fűbe, gazba, hadd menjen. A füvünk nem az a szép sportfű, amit a városi parkokhoz szokott szem szépnek tart, de vettünk fűmag keveréket és hát rajta vagyunk az ügyön.
Az imént tettem még a tűzre és megint eszembe jutott, hogy ugye így főzni nem csak romantikus, hanem nagyon olcsó is, főleg ha az embernek saját kis erdeje van. Tegnapelőtt - míg férj komposztot forgatott - beültettem Ábelt a talicskába és szedtem rá néhány ölelésnyi ágat. Aztán férj is besegített és egy elöregedett platán ágat feldarabolt. Szóval ma ezzel tüzeltünk. A fiatalúr pedig felébredt, megyek és üdvözlöm.
 |
| A linóleum próbája :) |
 |
| Vigyorimogyoró sült répát reszel. |
