Friday, October 17, 2014

Szemelvények

Ez most egy képes visszaemlékezés lesz, mert ritkán van időm ilyet csinálni, de ma éjjel Ábel fogzásos és mozgásfejlődéses teendői nem hagyják vízzintesben aludni szegényt. Ilyenkor a mestergerendára felapplikált hinta nagy segítség, ám nyilván az is ringatózva működik, amihez kellenek a szülői hinta-lökő izmok, egyúttal az éberség. Felváltva virrasztunk, most tehát van időm beletúrni a képekbe.

Péter gépén egy csomó soha nem látott fotót találtam :) A képleírásokkal majd nagyjából belövöm, hogy melyik mikor készült, aztán ha egyszer tényleg sok időm lesz, kibontom azt a munkálatok-listát.

Augusztus 31-én megkaptuk a kulcsokat. Olyan állapotok
uralkodtak a házban, hogy inkább a verandán (nem) ettem meg az
előre bekészített ebédet. Brr.

Mindenki a vizünkön dolgozik :)
A szolgáltató szerint erre megy a gázvezeték. A fiúk szerint nem.
A Nyuszka-Bötu különítmény hirtelen felindulásból leverte a
vakolatot a konyhában. Többször kétségbeestem közben,
hogy jó ötlet volt-e belekezdeni, de utólag látom,
hogy a legjobb :)
Miután már a vezetékek is a falban vannak. Najó, legalább
a csövek. Azokra a vezetékekre azért még várni kell fél évet ;)
Tipikus jelenet. Munkamegbeszélést tartunk
koffeinmentes gyerekteával...
...ami egyébként minden bizonnyal az egy pontnullás rakéta
teatűzhelyen melegedett.
Alomszék a maga kezdetleges valójában. Máig csak a takarást biztosító
cellulózt sikerült improve-olni (most faforgácsot használunk), de
amint elkészül a fürdő-rakéta, sort kerítünk az épített alomszékre is.
Erre a képre azért nagyon jó ránézni, mert már el is felejtettem,
milyen elképesztően szörnyen nézett ki a fürdő.

Péter mindig gondosan elmosta a szerszámokat, amiknek
addig sosem tudtam a nevét.


Az első begyújtás a kikormozott, újracserepezett kályhában. Akkor
még szerintem nem tudtuk, hogy az egyik koszorúgerenda be
van építve abba a kéménybe. De persze nem is rádurrantottunk,
csak szárítottuk a tetejét.
Az első ebédek egyike: Szegeden készítve, sparin melegítve,
csupasz falak és törmelékkupacok között.

Itt még csak ismerkedtünk a kicsikével.
Jelek a falon, avagy a nagyszoba kivakolva, leglettelve.
Jöhet a meszelés. Ötször!

Nem különösebben előnyös kép, de ez zajlott hosszú
napokon keresztül. Papa vakol, apa vakol, anya meszel...
...és néha nem érti, mi is van.
(egyébként a kép jobb sarkában van most az ágyunk, elképesztő)
Csak a konnektorok és kapcsolók helyei feketéllenek,
a nagyszoba padlója felsikálva. Közben a fiúk még utoljára ástak
egy kicsit a ház mögött.
A következő pár alkalommal itt melegedtünk Ábellel. Szálló port
sehol sem hagytunk, hogy ne terhelje a kis tüdejét.
Az utolsó kép, hajnalban szülni indulunk.

Van ennek az éjjeli nosztalgiázásnak egy bája, főleg így, hogy az utolsó kép a következő életünk előfutára. Ezután már semmi sem volt a régi és most itt ülök éjjel a nagyszobában, a falak között, ahol hónapokat dolgoztunk és hintáztatom a kisembert, aki aznap éjjel döntött a megérkezés mellett <3