A téli kompromisszum

Szerdától dideregni és ázni fog az ország, így éppen időszerű volt a papírvékony elülső falakat téliesíteni. Az eredeti elképzelés szerint most egy 12 méter széles és 2 méter mély üvegház lenne a házunk frontján. Beton alappal, tégla aljzattal, vályogtégla oszlopokkal, közöttük keretbe illesztett polikarbonáttal, a tetjén áttetsző palával. Odavagyok a gondolatért :) Nagyon sokáig nem is tudtam elengedni a tervet, ezért ahányszor Péter megkérdezte, hogy biztosan idén akarjuk-e abszolválni, én annyiszor utasítottam el a puszta gondolatát is, hogy kevesebbel kellene beérnünk.

Tervezgettünk hát és számoltunk sokat, közben pedig haladtunk a nagyobb prioritású dolgokkal, mert a verőfényes szeptermberben még kit érdekelt, hogy fogunk-e fázni a télen pisilés közben. Nade a váratlan kiadások miatt igencsak megcsappantak a forrásaink, a felújítás természete meg olyan, hogy vagy sok pénzből és gyorsan, vagy sok emerrel viszonylag olcsón és viszonylag gyorsan vagy kevesen, rengeteg munkával és nagyon sok idő alatt lehet haladni vele. Mi meg általában kevesen voltunk és pénz sem terem a fáinkon.

Az idei üvegház építést dobtuk tehát, kitaláltunk helyette mást. ("..találj ki mááááást!") Péter egy kis szomszédi segítséggel kerített a közelből 60 darab jóképű kisbálát. Én tegnap csak ~20-at helyeztem át A-ból B-be és a végére majd' meggebedtem, a sebes alkaromról nem is beszélve. Nyilván lány vagyok, de így azért igazán tudom értékelni, hogy 60 bálát dobált fel arra a magas utánfutóra, majd ugyanennyit pakolt szép halomba a tégla épület előtt. Mikor Ábellel felkeltünk, már csak a kézfogás volt hátra.

A bálákat egy sorban felpakoltuk a vékony téglafal elé, csak a két fürdőszoba ablakát hagytuk ki. Mindkettő a szellőztetés miatt fontos, de nekem azért a fény is nagyon hiányozna. Nem mellesleg az előszobában elég ijesztő a szalmával borított vak ablakok látványa. Persze hívhatjuk igazságablaknak, de azért nem bánom, hogy nem ilyen mindenhol. A konyha most egy kicsivel kevesebb fényt kap, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy csak 4 hónapról van szó (plusz annyi amennyi idő alatt rászánjuk magunkat, hogy lebontsuk).

Nagyon jól mutatott volna, ha van időnk az egészet bevakolni és lemeszelni pár sorral, de már nem is álltatjuk magunkat ilyesmivel. A tető időleges esővédelmére használt vastag fóliából még rengeteg maradt, így abból dolgoztunk most is. Alul visszahajtottuk, felül begyűrtük a bálákra, ma pedig cseréplécekkel függőlegesen a falra paszíroztuk az egészet, majd a képeken értelmet nyer a dolog. Péter éppen az ablakok környékén toldja a fóliát, hogy az eső biztosan kifelé, ne pedig a bálák és a fal közé távozzon.

A kiindulási szalmakupac, kereken 60 bála. Alá volt fóliázva
és be is volt takarva, mégis felázott az alsó sor itt-ott.

Munkafelügyelők szüneten.

Kiindulási fotó, meg egy kis emlék a télre.

Ábel elgondolkodott a félig teli-félig üres kanna kérdésen.

Ebéd előtti torna. 

Sajt, kefír, kifli kis darabokban.

Leellenőrzi, hogy hibátlan-e a fólia. Anélkül neki sem kezdtünk volna.

Az ablakok környékén néhány vasrúddal fixáltuk a bálákat biztos, ami sicher.
Ez volt a kiindulási pont, hogy a fürdő ablakot biztosan ki tudjuk hagyni. 

Nagyon fontos momentum, jól össze kell őket passzírozni, hogy feszüljenek.
(Persze két nap múlva kiderült, hogy sokat mennek össze a saját súlyuk alatt,
de megtettük, ami tellett, nem tudhatunk mindent előre.)

Folyamatban. 

Lapogat.

Itt még csak az első fokon jár. Amikor a negyedikre mászott fel,
nem a géphez, hanem a szívünkhöz kaptunk.

Már csak egy kicsi hiányzik. A bal oldali a koszos fürdő ablaka. Mögötte rejtőzik
egyébként a készülő rakéta, így szerencse, hogy ki tudtuk hagyni ezt is.

Hé, itt hagytad a kesztyűd! (milyen igaza volt,
anélkül szétvagdosott a szalma)

Az előszobaablakok is elbújnak. Ez fog a legjobban hiányozni.

Itt már csak a rostán fennakadt, többnyire vizes bálák maradtak.
Jók lesznek majd a csibék alá.

Téphetetlen madzag, kampós vasrúd és olló.
Szerszámok a félbála készítéshez, mert az ablakok környékére kellett az is. 

Felpakolva. A fólia még rá lesz húzva, fent begyűrve. (Aztán másnap rögzítve.)
A végső állapotról még nincs kép, mert este már csak ledőlni volt erőnk.