Gyors catch up

A tanyagasztro posztok száma nem csak azért csökkent, mert 1) nehezemre esik feltölteni a fényképező aksiját, 2) macerás áttenni a gépre a végre elkészült képeket és 3) az átméretezést néha alig bírja el szegény ev-ből is kiselejtezett laptopom, hanem mert egyszerűen alig van időm főzni :) Ennek ellenére minden nap eszünk valami rendeset, mert nem csak a lélek nem vinne rá, de lehetőségünk sincs gyors kaját enni. Mára ezért a tegnapi menüvel összevonva sült kacscomb lesz rizzsel, mivel reggel volt annyi lélekjelenlétem, hogy két napra valóhoz vettem elő húst. Nem minden nap vagyok ilyen előrelátó, ezért többnyire ebéd helyett inkább a vacsora meleg.

Annál is inkább, mert ebben a szép időben egészen átalakult a mindennapi program és a késői reggeli után Ábel - nem követeli ugyan, de - mindig a tudtunkra adja, hogy ki kellene menni a pipikhez, kis fát kellene gyűjteni vagy sétálni egy kicsit - tudom, hogy kicsit nagyzolónak tűnik, de mi az egyszerűség kedvéért így hívjuk - az erdőben.

A rakéta szépen üzemel, faágakkal etetjük, így a nagy kupac száraz gallyat rendszeresen processzálni kell. De ez nem annyira megy munka számba nálunk, inkább közös és egyben hasznos időtöltés. Mindig arra optimalizálunk, hogy együtt tudjunk lenni és nem arra, hogy maximálisan hatékonyak legyünk. Azt hiszem éppen ez az egyik oka annak, hogy ha közölnék velem, hogy két hónapom van hátra az életből, nem sok mindenen változtatnék. Talán kevesebbet főznék, hogy azt az időt is a szeretteimmel tölthessem és többet járnánk Szegeden is.

A napokban elkezdtük a tavaszi munkákat. Nem ágyásokat készítettünk még, hanem előkészültünk a következő szezonra. A pipiket kirekesztettük nappalra az egyik legtávolabbi szegletbe, ahová jövőre konyhakertet szeretnénk. Van búvóhelyük, vizük, búzájuk és munkájuk. Két hétig hagyjuk őket kapirgálni, hogy megszabadítsák a lepusztult talajt a gyomoktól, magjaiktól és a csigáktól. Ha készen vannak, újabb cellát kerítünk el nekik, a lepucolt földet pedig bevetjük nitrogén fixálókkal. A cél az, hogy mire kertet teszünk oda, a most csupasz, gyomos területet kicsit feljavítsuk.

Közben a téli pipi-kifutó helyére időleges konyhakertet álmodtunk. Hamarosan elkezdjük kialakítani az ágyásokat a jó zsíros talajon. Zsíros, mert a tyúkok egy nagy rakás zöld hulladékot komposztáltak el a télen. A kupac alja komposztgilisztáktól nyüzsög, gyönyörű látvány. Ezeknek a gilisztáknak egy részét átköltöztetjük alkalmasabb helyre, az ottmaradtak közül pedig még a hölgyek szemezgethetnek, mielőtt kizárnánk őket a területről.

A szegedi magbörze jóvoltából pedig csupa szépséges zöldségmaggal gazdagodtunk. Nagyon remélem, hogy jövőre már mi is csereberélni készülhetünk és nem csak papírtasakokkal válogatunk a magok közül.