Sunday, January 18, 2015

Lassan fotóbloggá minősítem magunkat

Itt még csak tereptárgyakba kapaszkodva totyog (: Azóta komposztos
vödörrel szaladgál utánuk: Pák-pák-pák!

A kamrából kiválasztotta, megtöröltem, megkezdtem és
onnantól almát majszolva sétált fel-alá. A szívem meg tele van büszkeséggel.

Két szobát fűtő kályha-projekt:
"Átlyukasztom a falat, fél óra!" - mondá Péter és másfél óra alatt csinos kis járatot vágott, fúrt, vésett, kalapált a 60 centis vályogfalba.
A konyhai alapozás elkészült.
Hogy történjen egy kis előrelépés eljátszottuk, hogy a hordók a helyükön vannak.

Előmunkálatok: a légjárat optimális elhelyezkedésének és
méretének belövése.

Készül a tisztítónyílás.

Ő meg nagyon élvezi.

Főpróba az építés előtt.



Félig töltve, most jönnek a beton darabok.
Hord, önt, lapogat, ismétel!

Szaksegítség (:

Monday, December 29, 2014

A nap, amikor..

..délig sikerül meginnom a tejeskávémat, szikrázó napsütés árasztja el a lakást, kint minden csupa-csupa hó, a tyúkocskák már messziről örömujjongásban törnek ki, Ábel öt perc alatt elalszik, az ebéd már kettőre készen lesz. Jeszjó!


Ja, és erre ugráltam körbe a telket, mert nem kell úgy 
csinálnom, _mintha_ tanyasi lennék.

Sunday, December 28, 2014

Itt is hullik

Az első hó nagy erőkkel ereszkedni kezdett, apa altat, én meg a reggeli kávé mellé úgy döntöttem, hogy utolérem egy kicsit magam.

Mióta Blanka nincs velünk, kicsit megváltozott minden. Amikor valaki meghallja, hol lakunk felmerül, hogy nem félünk-e, nincs-e sötét, sok munka, nem tartunk-e a téltől és még rengeteg más aggodalom. Normális esetben magabiztosan legyintek, mert mindenre tudunk megoldást, ami egyrészt megnyugtató, de nem utolsó sorban kivitelezhető és hát valódi megoldás. Viszont attól a hirtelen és megrendítő változástól, amit a bozontos elvesztése okozott, minden olyan bizonytalannak és komornak tűnt. Kicsit belesüllyedtem a mindennapi nehézségekbe, amiken jobb napokon nem akadok fenn.

Persze tudtam, hogy az idő majd elrendez mindent, és most már nyugodtabb is megint az élet, leülepedett a dolog. Azért meglep, hogy ennyire törékeny az egyensúly és ilyen könnyedén kibillenthető vagyok. kell ismernem, hogy szoktam félni, nagyon is. De ez nem azt jelenti, hogy mindig félni is fogok. Minden nap igyekszem észben tartani, hogy a Blanka nyújtotta biztonságérzet csak érzet volt és a kis életünk biztonságossága mit sem változott azzal, hogy nincs aki elkísérjen a sötét verandára (Köszi, Fruzs!). Az utolsó szobában ugyanazok a pipikék horkolnak, akik eddig is és a távolban csillanó szempár ugyanúgy Ciráé, mint eddig is.

A tél ma hivatalosan is beköszöntött. Sokszor igyekszünk szépíteni a dolgon, de azért legalább magunknak be szoktuk vallani a félelmeinket, hibáinkat. Ezeket a hibákat korábban szégyennek, veszteségnek éltem meg, most pedig valóban érzem, hogy minden egyes hülyeséggel, bénasággal valami iszonyú fontos tudás kerül a birtokunkba. Igazi, értékes tapasztalat a saját életünkről. Ezt nagyon szeretem itt. A közhelyek szépen lassan megtelnek tartalommal és minden új morzsával többek leszünk.

Monday, December 15, 2014

Blanka elaludt

Nem voltunk mi úgy Blankával, mint az ember van egy szobakutyával. Nem ölelgettük vagy adtunk rá ruhát, de csináltunk neki meleg fekhelyet, labdáztunk vele és együtt mentünk gyújtóst gyűjteni az erdőbe. Szaladgált a talicska körül és felfedezte a teljes birodalmát, naphosszat járőrözött, de bármikor hívtuk, örömmel loholt hozzánk. Megkergette a macskákat, körülrajongta Ábelt. Néha fel is lökte, meg is nyalta, amitől ő eleinte megijedt, de szépen, lassan szokták egymást. És nyilvánvalóan neki mindig ott kellett lennie, ahol mi is voltunk. Küzdöttünk a komposzt feletti kontrollért, tele van az udvar lyukakkal és meglepetés kutya-csomagokkal. Bemászott a tyúkokhoz, akik összecsipkedték, de megugatta az idegeneket, a gonosz szomszéd macskát és összehordott egy nagy csomó játékot, ki tudja honnan.

Szeleburdi volt, mindig kíváncsi és izgatott. Tegnap a nagy sötétben beszaladt az udvarunkba forduló autó alá. Körbe akarta futni, de nem sikerült neki. Mind ott voltunk vele, egy perc alatt aludt el örökre.

Ma összeszedtük a földi ingóságait és a közös utunk mellett elbúcsúztunk tőle.






Tuesday, November 18, 2014

Tik ól in progress:

Mostanában éppen csak annyi láblógatós idő jut, hogy a képeket gyorsan át tudom tölteni a gépre, aztán úgy-ahogy tematizálom őket, megadva az esélyt, hogy talán megtalálom majd, ha egyszer keresem. Hiába a shotwell, ha nem ismeri a logikámat.
Aztán teszek is fel belőlük ugye, és ha Ábel nem ébred fel, meg is örökítem az utókornak, mi-micsoda. Nem úgy mint most, amikor - szerintem - idő előtt felül és vigyorogva jelentkezik, hogy elég volt a szunya, kéne valami akció. Na ilyenkor nincs leírás, marad a beszédes cím :)

















Saturday, November 8, 2014

Rakéta képekben

Ábel alszik, a kenyértészta kel, a csuszatészta szárad, úgyhogy itt egy gyors összefoglaló, hogy ne görgessek annyi mindent magam előtt:
Korábbi képet nem találtam a közel ötezer fotó között, amiket valamilyen ismeretlen logika szerint csoportosítottam a gépemen, úgyhogy ezzel kezdem. Itt indult be igazán a dolog: a szemközti falon már megvannak az átjövő járatok, Péter a végére ért a pepecselős, nehezen elférős résznek és a padka hosszanti részét építi. A felső járat hozza a hordóból kiáramló, melegebb levegőt, az alsó pedig visszafelé, a kémény irányába viszi a - reméljük kevés - égésterméket.
Ez a sarok közelebbről. A piros veder bal oldalán jön át fent és a jobb oldalán megy vissza alul a járat. Akit igazán érdekel, élőben szívesen elmagyarázom, képen annyira nem adja vissza, mi-hol-merre.
Maga a kályha. Kicsit még kilóg a bele, de annál nagyobb lesz a kontraszt, amikor szépen le lesz tapasztva.
Az izzó doboz az etetőnyílás, innen egy vízszintes csatornán keresztül zubog a láng a hordó felé, ahol a hőemelőben felemelkedik a forró levegő (a hordót begyújtás után pár percen belül csak saját felelősségre ér tapizni! :)), amit a hordó "vékony" fala gyorsan kisugároz a szobába (ettől volt ebben a helyiségben 27 fok tegnap éjjel). A lehűlő levegő aztán beleömlik a padkába átmenő csatornába valahol a hordó közepén-alatt, azt végigjárja, majd a hordó bal oldalán egészen lent visszaérkezik ebbe a szobába és tart a bal oldalon éppen csak látható kémény-bemenet felé.
Itt etetjük. Péter hamarosan szétbontja és hőszigetelő samott téglákból építi újra. Hatékonyságnövelés és felhasználóbarátság rulz!
Na és itt a szép, még tapasztás előtt álló "kis" padkánk. Még nincs kiszáradva, ezért a tüzelés elsősorban a párologtatásra és nem a melegítésre fordítódik, az általában 16 fokos fürdőnkben reggel mégis 21 fokot mértünk. Előre imádom a téli estéket <3
Az az impozáns vödör egyelőre a fűrészportartó, de most, hogy a padka kész, hamarosan megújul az alomszék is. Deszkák, téglák már vannak hozzá, csupa izgalom :)